Az utóbbi 10 évben szinte folyamatosan vágytam vissza a kis falumba. Több oka volt ennek: az első nyilván a család, aztán meg persze a természetközeliség és az ismerős közösség. Szerencsémre a Sors visszavezetett ide, s már alig várom a következő tavaszt, hogy palántázhassak és veteményezhessek a kiskertemben. :)
Már jónéhány éve megtetszett az Angliában előszeretettel alkalmazott magaságyásos módszer, aminek rengeteg előnye van:
- nem kell görnyedve kapirgálni, ezáltal sokkal kellemesebb elfoglaltság
- a termőföld és a komposzt egyszerűbben keverhető, így nincs szükség műtrágyára
- sokkal egyszerűbben karban tarthatóak és elkülöníthetőek az ágyások
A tervezéshez Brigitte Kleinod és Manfred Stiebler: Magaságyások - Kevés hely, sok lehetőség című könyvét használom, ajánlom minden kezdő kerttulajdonosnak szeretettel.
A feljebb felsorolt okok mellett még meg kell jegyeznem, hogy sajnos a termőföld errefelé nemigen alkalmas a legtöbb növény termesztésére, így minden bizonnyal a legmegfelelőbb módszer arra, hogy saját kertem lehessen.
(A kép forrása: kert.tv)
Szóval már tervezgetem, hogy hány ládát szeretnék (szerencsére van hely bőven a kertben), hogy mit és mi mellé fogok veteményezni/ültetni és hogy hogyan érjem el a lehető legjobb termést már az első évben.
Szerencsére a faládákat papa a télen elkészíti majd, így az is házi gyártmány lesz. Addig pedig gyűjtögetem az információkat, az ötleteket és a magokat is. :)
Azért izgulok ám! :)
Van már tapasztalatotok a magaságyásokkal kapcsolatban? Írjátok meg, amennyiben igen! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
