A Sors furcsa "fintora" úrja hazavezényelt a kicsi falumba, ahol a gyermekkoromat töltöttem. Ilyesformán a cím nem teljesen helytálló, hiszen valamikor természetes közegem volt az udvar és a veteményes, ám tanulmányaim és a munka világa távoli városokba navigált. Tíz évig különböző városok különböző erkélyes lakásaiban éltem ki kertészkedő mániámat, ami gyakran azt eredményezte, hogy a nővények hadától mindent lehetett, csak az erkényen ejtőzni nem. Fél éve viszont (pontosan akkor, amikor ez a blog életre kelt), kertes házat vásároltam a már említett kis faluban.
A kis vályogház és annak udvara meglehetősen sok munkát igényel, ám ez egyben szórakozás (és stresszlevezetés) is olykor. Sajnos tavaly nyáron nem nagyon tudtam már mit kezdeni, későn költöztem a kertészkedéshez, de már az ősszel arra készültem, hogy csodavilágot varázsolok majd a kis házam környékéből.
Jelenleg az ablakpárkányokon növekednek a paprika- és paradicsompalánták (párszázan...:D), illetve készül a magaságyásos veteményes is. Az első tulipánok már ki is dugták a fejeiket, s Polly kutyámmal várjuk a többi újdonságot is.
Úgy tervezem, hogy a veteményes készüléséről felteszek majd ide folyamatképeket, hátha valaki, aki erre jár, kedvet kap hozzá. :)
Építsetek ti is tündérkertet! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
