Nem nagyon hiszem, hogy van olyan ember Magyarországon (no meg Ausztriában és Szerbiában), aki nem ismeri a rétest, s nem tud felsorolni legalább ötféle ízesítést, amit maga is kedvel. Nálam az első helyen mindjárt kettő is szerepel: a burgonyás és a darás-meggyes. :) Természetesen kicsit úgy vagyok vele én is, ahogy Gombóc Artúr a csokoládéval: azért elfogy a többi is... ;)
Na de nézzünk egy kis "rétestörténelmet".
Úgy mondják, hogy a balkánon ismert és közkedvelt baklavával rokonságban álló édesség a törökök által honosodott meg nálunk is a 16. században. A mai, feltekert és töltött rétes elterjedését a 19. század elejére teszik. A szerzetesek feljegyzéseiben a következő ízesítések szerepeltek: túrós, almás, mákos, káposztás és tejfölös. A "rétes" elnevezés a réteges kifejezésből ered valószínűleg.
Az ország keleti felében lakodalmi süteményként kerül asztalra ma is, de más tájegységeken is ünnepi eledelnek számít. A párizsi Ritz Hotelben a 19. században szerepelt az étlapon a "Rétes Hongroise", amelyhez a réteslisztet Magyarországról szállíttatták.
Természetesen népszokások is kapcsolódnak hozzá, mégpedig a tészta nyúlósságához:
- van, ahol újév napján, van ahol farsangkor sütik, hogy a család szerencséje az újévben hosszúra nyúljon.
Nálunk ma túrós, burgonyás és káposztás rétes készült; mutatom is, hogy hogyan. :)
1. Édesanyám begyúrta a tésztát, amely fél kg réteslisztből, kevés langyos vízből és egy kis sóból áll. Ruganyos, lágy tésztát gyúrt belőle, majd kicsit állni hagyta. (Nem kell sokáig, csak amíg kicsit megpuhul, mert különben szakad.)
2. Az asztalra egy terítőt helyeztünk, amit megszórtunk liszttel, ezen nyújtjuk a tésztát egészen az asztal széléig. A nyújtáshoz türelem kell (ezért nálunk ezt a feladatot a húgom végzi :D ), s lebegtetni kell a tésztát. Ha kapkodunk, akkor szakad, lyukad, reped, úgyhogy csak nyugalom! :)
3. A tészta szélét (ami lelóg az asztal lapjáról) az ujjainkra tekerve eltávolítjuk (ez a része vastag és kemény lenne sülés után). Ezt a tésztatöbbletet félretehetjük, hiszen ha marad még esetleg másik adagból is, akkor két ilyen maradékból nyújtható még egy rétesre való.
4. A kinyújtott tésztára kis kupacokban rászórjuk a tölteléket, majd egy kis olajat csurgatunk rá.
4. A terítő segítségével a tészta széleit behajtjuk, majd szintén a terítőt használva feltekerjük a rétest.
5. Ezután kiolajozott tepsibe fektetjük a tekercseket, majd egy kicsit megolajozzuk a tetejüket is.
6. Aranybarnára sütjük, majd felszeleteljük. És igyekszünk eltenni néhán szeletet, hogy meg tudjuk kóstolni később...:D
Bejegyzésem végén köszönetet szeretnék mondani anyukámnak és a húgomnak a közreműködésért, na meg azért, hogy nem küldtek el melegebb éghajlatra a folyamatos fotózgatás miatt... :D
Kellemes rétesezést kívánok nektek! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
